Nélküled oly üres vagyok,
Csak a magány maradt velem.
Könnyem takarja a napot,
S már csak remény a szerelem.
Távol lenni nagyon nehéz,
Gyötrelmes kín csak az álom,
És még rosszab az ébredés,
Mert a reményt sem találom.
Neked adtam a szívemet,
Kedves, kérlek ne dobd vissza.
Inkább mond azt hogy nem szeretsz,
S majd az érzés széthasítja.
