Az első látható fájdalom piros volt,
A második sárga.
Én csak ültem, míg sajgott a piros folt,
és testem a sárgát várta.
Éjjel volt és nem szűnt a szín,
Szüntelen szín szertelen szít,
Sajog, éget, szertefeszít,
szenvtelenül a súlyos kín.
A nyoma még most is látszik,
Örök jelet kaptam tőled.
Messziről is szépen virít,
Köszönöm, hogy nem főztél meg.