Mint a villám, úgy csapott le
az igazság acélökle,
Vagy csak csalfa hazug álmok,
Már az arcomig se látok.
Illúzió a létezés,
tudom ezt, de mégis kevés
amit önmagadról mondtál.
Lehetsz áldozat vagy oltár
önmagamnak bemutatlak
te mézet ígérő halhatatlan
akiről álmodozom nappal
és akiért éjjel lehunyom szemeim,
hogy újra lássam fellegein
a nyomornak,
kiért fogok halni holnap.
