Múló hangja a gyönyörnek,
Kínozz, égess és gyötörj meg!
Írnám, ha most olyan lenne,
Hogyha lényem bármit tenne,
De most éppen nem olyan.
Az most éppen hasztalan.
A kiszáradt gyalogút amin ülök
csak porral kábít, meghülyülök,
De a por is csak hideg
Semmi sem tüzesíti meg.
Nem is érdekel, hogy kinek
Árán látom, összeérnek a sínek.
Az idő meg csak folydogál,
De most éppen nincs dagály
Így csak csendesen nyomja
homokba a fejem, s nem goromba
Velem, s a gyönyör hangja nyugodtan
Elnémul a jéghideg homokban.
