Mérgek

A távolság úgy hat rám,
Mint lassan ölő méreg.
Az teljesen mindegy már,
Mily hűn szeretlek Téged
Míg hozzád el nem érek,
Míg közös lesz az élet.
Csak egy űzött rab vagyok.
S mint bogarak a napot,
Éjfélkor a lámpát
Úgy tekintlek a Célnak.
...bár én is fény vagyok.

A szépséged úgy hat rám,
Mint lassan ölő méreg.
Az teljesen mindegy már,
Hogy mit hoz még az élet,
Mert élet van temérdek.
Ha végül hozzád térek
A haláltól sem tartok.
Talán csak őrült vagyok,
S Én még azt sem bánom
Ha Tőled válltam azzá.
...ha átölel karod.

A titok völgyében

Határtalannak ható hitem visz el
Távolra hol még sosem járt senki sem.
Csak a magányba fojtott elme járhat át
Ahol könnyek nyújtják meg a láthatárt.

De hogy miért csak Téged lellek ott titok,
Tán csak mert leginkább Rád hasonlítok
Vagy mert ősi félelmem Tőled az ok.

Hitem veszettül elvesztegettem már,
Ha épp jól vagyok szűkül a láthatár.
S emléked dereng csak hű Egyetlen Egy-
Mondom mint a vándor mielőtt elmegy.


De hogy miért csak Téged lellek ott titok,
Néha letagadom: Rád hasonlítok,
S már tudom, de el nem mondom mi az ok.

Kényszerleszállás

Kényszerleszálltam a földre
Tőled Angyal, meggyötörve.
Távol vagy, a könnyek közel
Nem tudom mért szakadtam el
Újra.

Álmaimban királylány vagy,
S érted veszem be a várat,
De ez hamis, mert csak mese
Nem veszed be mesém Te se
Újra.

De harmadik királyfiként
Tudnom kell, hogy vágyam miként
Lesz való, nem kell faló sem
Hogy faladhoz hitem vigyen
Újra.

S mögé majd nem trükkel jutok,
Te beengedsz, hozzád futok
Megújuló szívvel. Kedves,
A hited bennem leled meg
Újra.

Kényszerleszállok a földre,
Nem repkedek körbe-körbe
Édes Titok, maradj velem,
Hadd viruljon a szerelem
Újra.

Búcsú az elmúlástól

Nem tartozom ide,
Én Veled vagyok távol.
Naponta búcsúzom
A holnaptól és mától,
Az égtől, a földtől,
A fűtől, a fától,
Magamtól, majd végül
csak az elmúlástól.
Újabbak Régebbiek