Művészeti Önéletrajz: Atomm – Hangok és Rímek Szövője
A téli napforduló tüzében, 1983 karácsony előtti csendjében születtem – egy lángoló szerelem gyümölcseként, mely két különböző csillag alatt született lények öleléséből fakadt. Apám földhöz tapadó bölcsessége és anyám szabadon szárnyaló őrülete között nőttem fel: két világ hibridjeként, ahol a művészet magja a vérben csordogál, de csak a megfelelő talajon csírázik ki.
Gyökerek és Szárnyak
Apám kezei a fát faragták, de szíve az állatok titkos nyelvét értette. Ötven évig ápolt mindent, ami lélegzett – talán mert magában is egy vadon született muzsikust rejtegetett. Anyám, a Köveskuti család lázadó lánya, apácáktól tanult fegyelmet, de lelkében vihart hordozott. E két világ találkozása formált engem.
Az Első Akkordok
Négy évesen már kazettákra vetettem saját műsoraimat: versek, tréfák, történetek. Kilenc évesen a nagyapám tangóharmonikája lett a mágia kapuja. Boczi József, a zenetanárom – öt hangszer mestere – átírta a kottákat, új akkordokat szőtt, és belém oltotta a zene matematikáját és lázát.
Kórusok és Lázadások
Tizennégy évesen a Brenner János Hittudományi Főiskolán tanultam zenét, karvezetést, teológiát és latint. Kántorként szolgáltam templomokban, de szívemben már a rock lüktetett. Tizenhét évesen a Requiem zenekarban szabadult ki a vihar: a Sop-Rock és a Volt fesztivál színpadain született meg Atomm, a hangok lázadója.
A Tengerentúli Újraszületés
2005-ben Anglia lett a harmadik otthonom. Jótékonysági koncerteken swinggel, jazzel és retró dallamokkal gyógyítottam a magányt. Karácsonyi kórust szerveztem idősek otthonában – arcokon gyújtottam fényt, ahol már kialudni látszott.
Örökség és Varázslat
Művészetemben ma is keveredik a templomi orgona méltósága a rock szabadságával. Boczi bácsi kottáinak szelleme, anyám szabadságvágya és apám türelme minden dallamban ott él.
közben bármit lehet…
Versem, zeném vezet,
csak hagyd, én fogom kezed…”
Akár Atommként, akár Stonewellként: a hangok és szavak szövője maradok. A művészet számomra nem válasz, hanem örök kérdés, amely újra és újra megszületik.
Nem tudom, mit hoz a jövő, de tudom, hogy egyszer – ha a lányaim nagyobbak lesznek – visszatérek a színpadra. Valami ilyen hangulattal:
I'll rock the world, and set it all aflame."
Ps.: Továbbra is szeretem a természetet és a kacsákat.
