Lelkem fa, S te kismadárként
raktál bennem fészket.
S bár lombjaim az égbe törnek,
látom, fészked szép lett.
Arany tavasz, millió rügy,
Új élet, szerelem.
Kedvesem, csak annyit kérek,
hogy maradj velem.
Azt hittem a múltban sokszor,
hogy szép az életem,
szép volt tán, de most a legszebb,
Hogy te vagy nekem.
A tavasz már nyárba fordul,
A gyümölcsök érnek.
Más madárkák kirepülnek,
De te maradj kérlek.
A világom fejtetőn áll,
de boldogabb veled.
Mert fa vagyok, te kismadár,
S én éneklek neked!
Drága pajkos rossz madárka,
lombjaimmal óvlak,
tudom, hogy míg velem maradsz,
mindig lesz egy holnap!
Atomm
2025.05.13
