Atomm Personal Project

Cupid! ... WHATEVER

Oh, love, thou art a paradox, a bittersweet decree,

Thy wounds, though deep, did carve a soul, worth all the pain to me.

From gilded cages, where the heart, a foolish captive lies,

We dream of unions, pure and vast, beneath adoring skies.

We swear by stars, by moon, by sun, that love shall never cease,

Believing death alone can sever, and grant our souls release.

But mortal folly, blind and bold, doth paint a transient bliss,

And builds its castles on the sand, with but a fleeting kiss.

Alas, this fragile, fleeting breath, this transient, earthly span,

Deceives the soul, that love's true bond, outlives the mortal plan.

Yet in this yearning, deep and true, a whisper starts to bloom,

A shadow cast, a subtle shift, dispelling love's perfume.

Yo, check it, love ain't no fairy tale, no roses, no sweet wine,

You think you're getting Cupid's kiss? Nah, you sniffin' his behind.

This ain't no sonnet, no sweet verse, this ain't no gentle plea,

This is the real, raw, ugly truth, for all the world to see.

Expected heaven, got the hell, a twisted, cruel design,

This ain't no love, it's just a joke, a cosmic, sick decline.

So much for forever, for the vows, for all that sappy crap,

Just another sucker, caught and trapped, in Cupid's nasty trap.

And as the darkness starts to swell, a truth begins to gleam,

A bitter taste, a broken spell, shattering every dream.

CUPID, KISS MY ASS! FUCK YOU!

Some cats out there, they got their harems, wives by the dozen, man,

Others get their kicks with donkeys, part of some twisted plan.

But me? Nah, never been that type, never chased that kind of thrill,

Just wanted one, one true love, to keep my heart fulfilled.

They call me famous, girls go wild, panties drop, a constant stream,

But I ain't no hoe, just a man, chasing a simple dream.

So yeah, I'm on this stage, lights bright, crowd screaming out my name,

But Cupid, you're a motherfucker, and I hate your stupid game.

He's shot his arrows, every one, a quiver emptied, aimed at me,

And giggles, watching, having fun, at my pure heart's nativity.

My hope, a fragile, fading spark, a desperate, final plea,

That she I love, in shadowed dark, has a porcupine fetish, see?

'Cause I'm no man, just a fool, a loser, broken, lost, undone,

He hit his mark, that cruel, cruel tool, and now I'm always in love, forever, 'til the setting sun.

Oh, bitter fate, to be ensnared, by arrows unseen, yet keenly felt,

A heart once guarded, now laid bare, by cruelest destiny, un-dealt.

CUPID, KISS MY ASS! FUCK YOU!

But you know what...

I give in.

Just let me love anyway...

... But first

Whatever

I ain't Romeo, Babe - alternative balcony answer

Hey Juliet, listen—

for you I ain’t no “Romeo” they whisper in fear,

I dropped that name like a coat I don’t wear.

I shook it off, tossed it out, left it behind,

’cause the only thing real is you on my mind.

They can keep their labels, their feuds, their old pride,

I’m done with the script they expect me to ride.

If being “Romeo” means playin’ their game,

then I’ll burn that title and walk without name.

’Cause what matters is this—

if you still want me, I’m all in, no doubt,

every piece of my heart, inside and out.

I’ll climb every night just to stand in your light,

I’ll fight every shadow that calls us a fight.

You call, I answer.

You breathe, I hear.

You choose, I follow—

I’m right here, my dear.

So if you still want this, if the deal still stands,

I’m yours with no mask and with no demands.

Not Romeo the legend, not Romeo the tale—

just the boy who loves you beyond every veil.

And if the world asks who I am tonight,

I’ll say, “I’m the one who chose Juliet over the fight.”

Not 43

You want to know how I love you? Let me count—

But let me just record:

EBB's a cunt.

And so I will express my honest love,

Not with the old, sweet rhymes of long ago,

But in the quiet way my thoughts will mount

And find you there, a wonder that I know.

I love you in the pause before the rain,

In steaming winter tea, and window’s grey,

In the small, brave act of hoping once again

Because you simply look at me and stay.

I love you as the mind finds its release,

A deep and startling silence in the noise;

I love you with the sum of all my peace,

And with the sudden, reckless, unnamed joys.

The world before you was a sketch, a guess—

Your love makes it the truth I now possess.

Múlt hősei, gyertek!

Múlt korok hősei, hol vagytok most? Gyertek!

Míg szépen nyugosztok, itt a baljos felleg.

Bár annyi holt nincs, mint rég letűnt korokban,

De gyűlölet feszít, a szív félve dobban.

Az áldott földeken, mit vérrel védtetek,

Most harag dúl, s gyűlölet míg harang szól értetek.

Harag, álnokság, düh, s hamis, hazug vádak,

Tán jobb is, ha szemetek ily népet nem láthat.

Nem tudom már én sem, melyik út a rosszabb,

Egymásnak feszülünk: "Vele vagy? Hát rossz vagy!"

Bátor nemzet voltunk, büszke, erős, és nagy.

Jelen korunk sarja, mondd, közéjük való vagy?

Mi lenne az okos? Tudni, mi a jó út.

De csak azt hallgatjuk, ki az, ki belénk rúg.

Déd- és nagyszüleink szellemét idézve,

Hős nemzet fiai, térjünk végre észre!

Hajtsunk fejet némán őseink porára,

Fordítsuk tetteink tört hazánk javára.

Halld Kölcsey szavát, hiszen te is tudod belül:

"Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"

Orpheusina

Csak ügyesen. Sok sikert Patri!

A pokolból csak a legnagyobb hősök kerülnek ki,

a bátrak, kiknek fénye sosem fog kihunyni.

Te közénk tartozol, harcos, rendületlenül.

Mint Orpheusnak mondták: bízz, s te kerekedsz felül.

A múlt visszahívna, de már nincs hatalma rád.

Ne nézz vissza – előtted kinyílik a világ!

Menjünk Bárhova

Menjünk Bárhova – Bella & Atomn

Menjünk Bárhova

A pillanat varázs, együtt lenni élet,
S, míg élet van temérdek, én csak veled félek.
Nem félek a sorstól, nem félek a vágytól.
Karjaidban nem félek a sírtól, elmúlástól.

Mégis csak rettegés a szomorú ébredés,
Rettegés, mely ha nem vagy velem, kevés,
Kevés, hogy mellém teremtsem, te csoda,
Együtt, holtig együtt, menjünk bárhova.

/Atomm/

Bella & Atomn legújabb közös produkciója, a „Menjünk Bárhova” egy mély érzelmekkel teli utazás a szerelemről, félelemről és az együttlét varázsáról. Hallgasd meg és oszd meg másokkal is! 🎶❤️

✨ vers részlet:
„A pillanat varázs, együtt lenni élet,
S míg élet van temérdek, én csak veled félek.”

#BellaAndAtomn #MenjünkBárhova #Magyarvers #Líra #KortársMagyar

aurorakreativstudio.one stonewellart.com Facebook / aurorakreativstudio

– Atomm –

...vajon, mire néz fel a Nap?

Nekem egy égitest, az űrből egy csillag,

De mit lát bennünk ő, mit lát bennünk a Nap?

Nem vagyunk más, csak apró, keringő bogarak,

Akik köré építettük fel a világukat.

A Nap volt a múlt istene, és áldozott

Neki ételt, életet sok korszak embere,

De a történet fordult, és az ember nézett,

Tágul a tér, más szögből látjuk már a képet.

A Nap már nem is érezte magát olyan nagynak,

Csak fényforrásnak, ahol fények tovább haladnak,

A szomszéd galaxis is csillagokkal van tele,

Ki tudja, azoknak vajon van‑e istene.

Az idő múlik — eljön: alkony, majd pirkadat,

Az egész játék volt, nincs idő, csak pillanat,

Minden elmúlik, és végül csak a kérdés marad:

Mi nézzük őt — de vajon, mire néz fel a Nap?-