Múlt korok hősei, hol vagytok most? Gyertek!
Míg szépen nyugosztok, itt a baljos felleg.
Bár annyi holt nincs, mint rég letűnt korokban,
De gyűlölet feszít, a szív félve dobban.
Az áldott földeken, mit vérrel védtetek,
Most harag dúl, s gyűlölet míg harang szól értetek.
Harag, álnokság, düh, s hamis, hazug vádak,
Tán jobb is, ha szemetek ily népet nem láthat.
Nem tudom már én sem, melyik út a rosszabb,
Egymásnak feszülünk: "Vele vagy? Hát rossz vagy!"
Bátor nemzet voltunk, büszke, erős, és nagy.
Jelen korunk sarja, mondd, közéjük való vagy?
Mi lenne az okos? Tudni, mi a jó út.
De csak azt hallgatjuk, ki az, ki belénk rúg.
Déd- és nagyszüleink szellemét idézve,
Hős nemzet fiai, térjünk végre észre!
Hajtsunk fejet némán őseink porára,
Fordítsuk tetteink tört hazánk javára.
Halld Kölcsey szavát, hiszen te is tudod belül:
"Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"