Igazat ám, nagyon szépet.
Átmentem az aranykapun,
Nem álltam meg a zöld lapun.
Tovább mentem három erdőn,
Tovább mentem három erdőn,
Ezüst, arany, s gyémánt termőn.
Szép tündérlány vár reám
Palotája udvarán.
Ékes gyémánt hegy gyomrából,
Szép tündérlány vár reám
Palotája udvarán.
Ékes gyémánt hegy gyomrából,
azt hozom el, azt bányászom,
verejtékem hullik érte,
pedig Ő azt nem is kérte.
Világ végén szép szivárvány,
Neki támasztva egy állvány,
Mert azt mindjárt újra festem,
Csak, hogy neki jobban tetsszen.
Amikor a hajnal hasad,
Leszedem a csillagokat,
S kifényezem mindet Neki
estére, mert úgy szereti.
Arany kertben aranyalma,
Tornyosul végtelen halma,
S kifényezem mindet Neki
estére, mert úgy szereti.
Arany kertben aranyalma,
Tornyosul végtelen halma,
S tetejében tündérleány,
Aranyhajú Katherinám
Most úgy kacag mint még soha,
Most hogy eljutottam oda
Felcsendül az égi hang
"Ásó, Kapa, Nagyharang."