Önvéremben

A koszos ablakból megláttalak.
Kedvtelenül, tompán kívántalak
Mint vámpír a vért, zombi az agyat,
Mint férgek az elhullot madarat.
Pedig ott sem voltál, a pillanat
Játszotta el nekem ahogy magad
zsákmányként ingyen elém vetetted.
Most már tudom, hogy sohasem tetted.

Mozdulatlanul tetemen fekve
Kerestem volna békét az este,
De nem jött a béke, nem a tetem.
Nem jöttél hozzám Kedvesem, Te sem.
Így hát saját véremet szívhatom,
Így csak saját hangomat hallgatom
Ahogy elfullad csendben, véresen.
Önvéremben, s a Tiedben Édesem.